A "tökéletes" aranymosó pad

 

Milyen lenne a jövőben a "tökéletes", hagyományos aranymosó pad/szér?

Ez a kérdés alapvető azt gondolom,
 főleg, ha felmerül bennünk az, hogy padot építsünk.

De milyet is?

Azt gondolom, hogy végignézve a fellelhető irodalmat, igen kevés a fejlődésre utaló jel, 

pedig voltak és vannak is újító szándékú fejlesztések.

Az elterjedésüknek eddig az szabott határt, hogy az emberek nem ismerték egymást, 

vagy csak messziről, látásból, és a legtöbb aranymosó egyedül dolgozott.

Szeretném, ha megtöltenénk ezt az űrt valamelyest! 

Nem csak azért mert a jövőbeni generációknak is életben kellene tartani ezt az ősi hagyományt, 

hanem mert a kezdők többsége megkérdezi ezt, még akkor is, ha már elolvasta az alapokat.

"Milyen padot építsek?"

A pad alapanyaga majdnem mindegy. 

Ne eressze át, és ne szívja magába a vizet!
Modern mosópadokat légkamrás polikarbonátból szokták készíteni,
ugyanis a legjobb súly arányt kapjuk.

Alapvetően 50-60 cm széles (nagy ritkán szélesebb, főleg, ha ketten dolgoztak egy padra)
1,2-1,8 m hosszú, nagyjából 3-5cm-es oldalfalakkal.

Nem ez a kérdés, hanem a rosta és az evvel kapcsolódó részek.

A saját meglátásaimat írom, aztán mindenki leírhatja a véleményét a facebook-on, vagy privátban,

aztán persze olyan padot készít, amilyet akar. 

:)

Etető.

Nem tudom, hogy mi a régi elnevezése, így ezt használom. 

Szerintem az egyik legfontosabb újító elem egy szérnél. 

Miért? 

Mert a szérelendő anyag ebbe kerül, és ide öntjük/ ide irányítjuk a vizet, 

ami azonnal fellazítja és megáztatja a sódert, segítve a rostára kerülést,

 és a rostán való akadálytalan osztályozódást.

Ez miért jó? 

Mert a hagyományos rostára öntött víz át kell üsse a rostán lévő anyagot, 

hogy az alatta elhelyezett vízálló lapon (nylon) elindulva megkezdődjön a szérelés tényleges folyamata.

Azonban a rosta sem felesleges, csak nem a paddal egy síkban kell elhelyezni. 

Szögben...ez a szög 45-60 között kell legyen valahol, de a lehető leglaposabb, 

ahol még megfelelően tisztul a rosta a nagyobb kövektől.

Ennek kikísérletezéséhez egy állítási lehetőség nem árt erre a részre.

Úgy kell elhelyezni, hogy az etetőből kifolyó, fellazított anyag a rosta elejére rögtön felkerüljön, 

ne tudjon megúszni egy kis szemcse sem a nagy vízáram segítségével. 

Itt láthatjátok ennek az etetőnek egy verzióját Gizmoguru padján.

A használat során azonban több fejlesztési lehetőséget láttam/láttunk.

Az etető nem elég öblös, így a felhordott víz hatalmas slunggal és szinte már a rosta aljára bukik, 

ami előirányoz bizonyos mértékű veszteséget.

A rosta szöge túl nagy. 

Ezen kívül a rosta mögé egy lapos fémlemezt érdemes tenni, 

hogy a rostán átcsorgó víz ne közvetlenül a padra ömöljön, mert ott buborékot képez, 

ami nem kívánatos a padon, valamint így később kezdhet meg csak a szétválasztódás, 

mert a bezúgó víz szétcsap, ami az oldalfalak hiánya miatt további veszteséget okozhatnak.

Tehát egy lemez a rosta keretének aljára, kb. 3-4 cm-re a rosta szövettől.

Ennek vége a pad elejére terelje az anyagot. 

Mi előnyünk származik még ebből?

Laposabb dőlésszög...alacsonyabbra kell emelni a sódert és a vizet is! :)

Emellett a hosszú "sleek plate" elkezdi a szérelést, azaz elkezdődik a szemcsék ülepedése, 

ami azért jó, mert a vízzel való együtt mozgás során a könnyebb szemcsék gyorsabban mozognak,

 és így elhagyják a nehezebb szemeket, melyek zavartalanabbul juthatnak a posztóra.

 

Az etetővel jóval gyorsabb munka érhető el,

valamint kevesebb víz kell azonos sóder mennyiségéhez.

Ez sem elhanyagolható szempont, hiszen egyelőre még mindig csak ezt a fajta mosást ismerik el a bányahatóságok kézinek. 

Amit még lehetőségként láttam, és Gizmoguruval kipróbáltunk, 

hogy a lemezről a padra egy sűrű bordás gumiszőnyegen keresztül jut a posztóhoz az anyag. 

Így a gyorsabb vízáram segítségével elérhető, 

hogy az előtét gumisávon kiüljenek a leginkább ülepedni "vágyó"  aranyszemcsék.

Ez aztán azért jó, mert ezt az anyagot külön gyűjtve, szinte már tisztítani sem kell a későbbiekben. :)

Szivattyús megoldások esetén ezek a részek, mint 

etető és rosta

Sokféleképpen variálhatóak.

Van aki egyszerűen, mint N.Attila csak egymáshoz illesztik szinte, 

és szögállítási lehetőséggel optimalizálják a helyszínen a működést.

A víz locsolva, vagy esőztetővel jut az etetőre/-be.

Van, aki felépítményt tesz a pad végére, egy dobozt, aminek a tetején van egy esőztető.

Alatta egy hosszabb csúszórósta. 

Ebben az esetben a rosta funkcionál etetőként is.

 

A rosta lehet az etetővel azonos, vagy szemközt néző.

Más-más előnnyel bírnak az így elkészített padok.

Az elsőnél hátulról pakolható, relatív könnyedén, de a víz majdnem párhuzamosan

éri el a rostát, ahol a felületi feszültség több zaggyal képes távozni.

A szemben lévőnél a lezúduló víz nagy része átüti a rostát, segítve a leválást.

Máshonnan kell etetni, pad mellől, és másfajta mozdulatokat igényel. Előnye még, hogy tökéletesen látható a pad feltisztulása ebből a pozícióbol.

 

 

Jó pad építést mindenkinek!

Amennyiben tetszett a cikk, 

kérlek segítsd a terjedését egy megosztással a Facebook-on, 

vagy egyéb közösségi platformokon, fórumokon!

Csatlakozz közösségünkhöz a Facebook-on:

Magyar Aranymosók

BLAtti/PENGE

Ui: A kész padokról és használatukról a fórumba töltsétek fel a képeket, 

hogy mások is együtt örülhessenek veletek és mellette megoszthassátok a saját tapasztalataitokat is.