Honeybeast, a dúsító pad

 

Mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás?

:)

(Szerintem a tojás, mert egy dinótojásban mutálódott leendő dinóból lehetett az első tyúk.)

De a zárójeles részt félretéve, a pan, vagy a dúsító pad?

Nos, ezek dinója, és dinótojása, vagyis a lép, illetve a műlép.

Rengeteg félét lehet kapni méhviaszból, de az számunkra érdektelen.

Minket kizárólag a műanyag verzió érdekel.

A múltkori bejegyzésben bemutattam egy ultragyors mintázási, 

vagy kézi mosási technikát, 

amiben ezt a lemezt használtam fel mindenféle átalakítás nélkül. (!!!)

Nos, 

még múlt év őszén vettem néhányat,

 ebből az igen olcsó műanyag keretből.

Akkor gyorsan ki is ötlöttem, 

hogy kellene ebből egy dúsítót csinálni. 

Ez meg is történt, 

és próba jelleggel összerántottam egy dúsítót egy akváriumi vízforgatóval.

A videót is megcsináltam, 

de valahogy azóta nem igazán volt időm vele foglalatoskodni, 

így esett, hogy a múlt hétvégi kiruccanás, és próba hamarabb került ki, mint ez.

A lényeg, hogy a videón nem nagyon látszanak a beállítások, 

ahol egy állítható hosszúságú madzag jelentette a dúsító alsó végének feltámasztását,

 így nagyon könnyen volt szabályozható a dőlésszög.

Emellett a vízáramot fojtással szabályoztam, 

értelemszerűen a kezdetekkor volt a leginkább lefojtva a pumpa bemeneti oldala.

A videón látszik, hogy nincs etető rész, 

ami azért lenne fontos, hogy elkezdődhessen a szeparáció,

 és a vízáram is szépen beálljon.

Ennek elhagyása a mielőbbi próba miatt volt szükséges.

Az emiatt keletkezett hibát könnyen észre lehet venni, 

ugyanis az etetési síkban marad a legtöbb anyag.

Az ezt követő videó részletekben mindig állítottam egy kicsit a dúsító padon.

Így a végére elég szépen feltisztult az anyag!

A padnak 13 fokot adtam végül, de még lehet elbírt volna kettőt.

A vízáramból is igen szépen lehetett neki tolni, 

ugyanis a keletkező örvények úgy mozognak nagyjából, 

mint a legújabb fejlesztésű highbanker gumilemezeken, 

a dream mat felületén, 

csak itt egy-egy örvény sokkal, de sokkal kisebb!

A hatszögletű, az alján 3db rombusszal határolt, 

három élű sarok viszont úgy megakasztja az aranyat, 

hogy egyet sem láttam vándorolni.

A dúsítón látni, hogy nem egy csíkban van az arany. 

Ez majdnem kizárólag etetési hiba, 

ugyanis túletettem a padot.

 :/

Lesz még további kísérlet, de azt már sleek plate-tel szerelt, 

kicsit összeszedettebb formában szeretném tesztelni.

Jó nézelődést!

 

Gyors mintázási lehetőség, avagy hogy működik a "Honey-beast pan"?!

 

Kicsit lehet, hogy túl hipe-oltam a készüléket, 

de ami igaz, az igaz.

Ultrakönnyű, marha egyszerű a használata, olcsó és nagyon tartós!

Nem mellesleg jól fogja az aranyat, méghozzá ezt a kis méretűt, 

ami idehaza található a Dunában!

És, hogy mi ez?

 Nos,

 egy műlép, 

amit bármelyik méhészeti szakboltban, 

vagy internetes áruházban meg tudsz vásárolni.

Abból is a HUNOR keret.

A keretet CIF súrolószer,

 és Ultra Derm kéztisztítóval kezeltem elő, 

de igazándiból a zsírtalanításon kívül sok mindent nem kell vele csinálni.

Én próbáltam feldörzsölni a felületet, 

de nem igazán ment, mert annyira bonyolult a struktúrája.

Talán egy enyhe homokszórással meg lehetne oldani, 

de egyelőre nem került rá sor, nincs ilyen ismerősöm helyben.

A használata pofon egyszerű!

Egy lapátnyi sódert a közepére halmozunk, 

majd elmerítjük a vízben mozgatás nélkül.

Amikor már nem szállnak fel buborékok, 

akkor hosszanti irányban gyors mozdulatokkal fellazítjuk az anyagot, 

amelynek hatására a nehéz szemcsék a méhsejtek aljára kerülnek.

Ezek után a felesleges nagy kavicsokat egy enyhe dőléssel és nagyobb mozdulatokkal leöblítjük.

Nem igazán kell óvatoskodni vele, 

mert a már beült szemek ezekből a sejtekből nagyon nem akarnak kijönni!!!

Ez nekünk jó, 

mert igen szépen fel lehet tisztítani. 

A végén kizárólag fekete anyag is kinyerhető, 

ha az ember lánya/fia kicsivel  több időt szán rá, 

mint én a videóban.

Ja, 

mert hogy készült egy sebtiben videó is, 

hogy látható legyen milyen egyszerű használni.

Akik anno, az első nagy komáromi összejövetelen ott voltak, 

azok talán emlékeznek a zöld lábtörlővel bemutatott mosásra, 

amelynek működési lényege ugyanaz, mint ennek a lemeznek. 

Az anyagba beült szemeket már nem tudjuk csak úgy kiöblíteni, 

ezért könnyedén átmoshatunk néhány lapátnyi sódert rajta mielőtt a tálba gyűjtjük,

 és tovább tisztítjuk.

A műanyag méh lépes megoldásnál ez a művelet viszont sokkal egyszerűbb,

 és egy előregyártott dologról van szó, 

semmi bonyolult otthoni szerelési folyamat!

Egyszerű, mint a faék, mégis nagy hatékonysággal működik!

Ha összekupacol az ember egy kisebb mennyiséget, 

akkor kényelmesen tudja adagolni egy kézi lapát segítségével is.

De jöjjön a videó, mégis csak beszédesebb, ha látjuk is mi történik!

 

Spirális aranyszeparáló szérke (prototípus)

 

Találtam egy régi videót, 

amit még évekkel ezelőtt csináltam Skóciában.

A lényege egy tölcséres tányér, 

melynek a közepébe egy perforált cső van ragasztva.

A karimáján pedig poliuretán hab szigetelő lemez, 

hogy fent maradjon a víz tetején.

Amikor vízre tesszük, akkor a csőbe beáramlik a víz,

 illetve ezzel együtt a tál alsó részébe is, 

míg a víz külső szintjét el nem éri.

A víz egy szűrőn keresztül áramlik be.

A tálhoz csatlakoztatható egy forgató kar, 

amin van egy szabadon mozgó, a másik kéznek fenntartott stabilizáló cső is.

Az anyagot mindenféle előkészítés nélkül tesszük a tálba.

A videón szitálva van, 

de igazából csak a növényi részeket szedtem ki belőle a homok ilyen kis szemű volt eleve.

A készülék azonnal nedvesíti a beszórt anyagot, és nem engedi kifelé áramolni a lyukakon, 

hiszen a víz jön befelé.

Kézzel rásegíthetünk, hogy könnyebben és teljes terjedelmében átnedvesedjen, 

majd gyors, rázó-forgató mozdulatokkal az első szeparálást megkezdjük.

Ha sok a meddő, 

akkor a legkönnyebben szennyező anyagot leöntjük a tetejéről a vízzel együtt, 

majd visszatéve a vízbe azonnal elkezd megtelni újra a tál magától.

A tálat ismét rázó-forgató mozgással mozgatjuk, 

a sűrűbb anyag lefelé mozdul el és jöhet a pörgetés.

A centrifugális, és centripetális erő a könnyebb anyagokat könnyedén kirepíti, 

ahogy a nagyobb kavicsokat is.

Néhány fordulat elég ehhez. 

Ezután újra sűrítünk és szeparálunk, 

tehát egyszer kis mozgatásokkal középre, és alulra rendezzük a nehéz anyagot, 

majd a víz segítségével forgatással elszállíttatjuk a meddőt.

Az emelkedő fal, és a spirálisan elhelyezett gumi gátak a nehezebb anyagokat lassítják, 

illetve visszatartják és a könnyebb részek távoznak.

Néhányszor megismételve a mozdulatsort, 

a tálban kizárólag fekete, vörös, ezüst és arany szemek maradnak.

Amikor gyorsan megállítjuk az óramutatóval megegyező forgatást, 

akkor a mozgásban lévő víz lemossa a spirál karok mentén összegyűjtött nehéz anyagot a tál alsó régiójába, ahonnan újra kipörgethetjük, vagy betehetjük a következő adag sódert.

Nagyjából ennyi a lényege a készüléknek.

Ebben az esetben nem a teljes tisztítás, mint inkább a gyors sűrítmény létrehozása a cél!

Ez a kinti körülmények között nagyon hasznos volt, 

hiszen nagyobb padokat, vagy bonyolultabb gépeket nem lehetett használni a vízparton.

Azonban itthon is remekül működik, 

ha nincs időnk amerikai tállal bohóckodni, 

mégis valami értelmes ajándékot, 

mérhető, látványos mennyiségű aranyat szeretnénk relatíve rövid idő alatt mutatni valakinek. 

10 lapátnyi anyagot jó helyen vételezve, már látványos mennyiség gyűjthető igen rövid idő alatt.

Többen kérték tőlem a közelebbi képeket, 

hogy lássák hogyan működik a dolog. 

Nos találtam egy ilyen videót is!

:)

Elektromos szivattyú 3D nyomtatott házzal

 

Amikor elkezdtem az elektromos szivattyúk tuningolásával foglalatoskodni, 

még nem gondoltam, hogy valamikor saját házat fogok hozzá tervezni.

Nos, eljött az idő, 

és meglepően jól működött már ez az első darab is.

Mind a házat, mind a járókereket saját tervek alapján gyártottam le.

Természetesen nem végleges a kialakítás, mindössze a próba, és az izgalom hajtott,

azonban a teljesítményét tekintve meglepően jól muzsikált, 

ezért a végén csak meg kellett mérjem, 

hogy mit tud 2m magasságban és egy 3 m-es, 32-es PVC csővel megterhelve.

Az eredmény igen meggyőző, hiszen a gyári elektromos fenékszivattyúk teljesítménye 2m-en messze nem ekkora!!!

Csak példaként, 

egy 2000 GPH felirattal bíró fenékszivattyú messze nem tud ennyit, 

kb az egyel kisebb testvérének 1500 GPH-s feliratát közelíti meg, és azt is inkább kisebb emelőmagasságnál!

Ez a szivattyú több, mint 1500 GPH-t tud, (5760 L/h-t pontosan) és 2 méteren!

De álljon itt a sok szöveg helyett egy összefoglaló videó, hiszen a képek jobban beszélnek nálam. :)