BÚÉK!

 

Gizmoguru Miller féle dúsító padja az arany végső tisztításához.

 

Sziasztok!

Ez egy rövidke bejegyzés lesz, mert Gizmoguru volt olyan kedves és megosztotta némi magyarázattal a Miller féle arany dúsító asztalkájának apró titkait. 

Láthatjátok majd, hogy egyáltalán nem ördöngős dolog ez a vegyszermentes tisztítási forma.

Íme a videók:

Vízadagoló:

Első Csepel-szigeti aranymosó találkozó

 

Rövid előszervezést követően a novemberi hosszú hétvége szombati napját találtuk megfelelőnek egy közös aranymosásra.

A fórum tagságából többen is jelezték, hogy csatlakoznának egy ilyen kiscsoportos összejövetelhez, ezért próbáltunk egy mindenkinek megfelelő helyszínt találni, 

amely nincs messze a lakóhelyünktől.

Mivel nagyrészt budapesti lakosok jelentkeztek, 

így a Csepel-sziget déli partszakaszára esett a választásunk. 

Mint később kiderült Loris26 és párja Tiszaújvárosból érkezik, de ekkor már nem akartunk változtatni, főleg azért, mert olyan helyre szerettük volna elkalauzolni őket, 

ahol ténylegesen megbizonyosodhatnak róla, hogy van arany a dunai fövenyben. 

Igen, tudom. 

Kézenfekvő lett volna őket Ácsra elvinni, de figyelembe véve a Tiszaújváros-Ács távolságot, 

valamint, hogy a Dunának ez a szakasza is biztosan ad aranyat, azt hiszem jól döntöttünk.

(Loris26-ról annyit érdemes tudni, hogy a szakdolgozatának alapját az aranymosás témakör fogja adni, a hagyományos múlt béli eszközök, technikák, 

valamint az újkori technológia összehasonlítása stb. lesz terítéken benne.)

6:00-kor találkoztunk Csepelen. 

Erre a helyszínre TrotorC és Gizmoguru érkezett meg rajtam (BLAtti) kívül. 

A megbeszéltekhez tartva magunkat vártunk, hátha befut még valaki, 

de végül elindultunk TrotorC vezetésével. 

A helyszínre érkezéskor kávéval üdvözöltük a partot, szívtuk a párás hajnali levegőt és néztük a tejköd áradását a Duna vize felett. 

A forró italból merítettünk erőt a lepakoláshoz, mert igen csípős reggelt fogtunk ki. 

Igen, lepakoláshoz, ugyanis a part, amit TrotorC előzőleg kinézett a csapatnak,

 jó két és fél méterrel alattunk volt és egy függőleges fal választott el tőle. 

A horgászok azonban kialakítottak egy kezdetleges agyaglépcsőt szerencsére, 

melyen le tudtunk ereszkedni, felmérni, szemügyre venni a terepet. 

A nagyjából 25-30 méteres partszakaszt 3 részre tagolta két óriási tereptárgy. 

Az egyik egy hatalmas kivágott fa gyökere volt, melyet az előző nagy áradás hozott idáig, 

evvel leválasztva a part jobb oldali, nagyjából 5-6 méter széles részét. 

A másik egy összetöredezett beton lejáró, talán csónak leeresztő rámpa lehetett régen, 

mely a baloldalból választott le 8-10 métert. A középső szakasz is nagyjából ugyanekkora lehetett.

A választott föveny előtt a víz felszínén jól kivehető,

 és követhető áramlások voltak megfigyelhetőek, melyek hatására a víz beforgott, néhol meg-megállt.

Ez jó jel! J

A part lejtése némileg meredekebb volt, mint amire számítottam, 

de az előző fél, illetve közel 1 méterrel magasabban, hosszabb ideig ténykedő hullámzás szépen megtisztította és feldúsította a partot.

Első ténykedésként természetesen mintákat vettünk a víz közeléből (első másfél méter), 

valamint a középső, nagyjából másfél-két méteres sávból. 

Feljebb csak kíváncsiságból vettünk, mert vastag agyag réteg és sóder takarta az értékes vöröses-fekete, aranyban gazdag fövenyt.

A partszakasz mindhárom része mást mutatott. 

Ez egyáltalán nem ritka, sőt! 

Éppen ezért kell minden esetben több helyről is mintát venni!

A baloldali szakaszon mindössze 0,5-1 cm-nyi volt a sötét réteg vastagsága, néhol ez is két-három rétegben oszlott el.

A középső szakaszon igen változatos volt az eloszlás. 

Az óriási gyökértől 5-6 méter távolságban volt a legvastagabb, 

néhol 3-4 cm-nyi a feldúsult nehéz ásványban gazdag réteg. Itt is látható volt a sávos elrendeződés. 

Ezt a legjobban egy íves kis lapáttal lehetett megvizsgálni, amit az alábbi képeken láthattok.

Lejjebb, a vízhez közelebb eső részen vékonyabb, de sötétebb volt a hordalék. 

Feljebb teljesen befedve, 15-20 cm vastag sóder, iszap, agyag alatt volt megtalálható ugyanaz, 

amit mi fel tudtunk kupacolni és kimosni.

A gyökérhez közeledve a réteg vékonyodott.

A jobb oldalon, a gyökér mögötti részen is hasonló, 3-4 cm-es réteg volt, amit össze lehetett lapátolni. Azon a részen a falban is nagyon jól lehetett látni a még ki nem szabadult nehézásvány réteget.

Az első lapátpróba eredménye:

A minták kielemzését követően a két padtulajdonos területet választott.

TrotorC a gyökér mögötti területet szemelte ki a szivattyú miatt, 

amelyet sikerült egy még távolabb eső másik gyökér mögé rejtenie. 

Így szinte zajtalanul és zavartalanul moshatott és még beszélgetni is tudtunk vele.

Gizmoguru a középső szakaszra, félig meddig a vízbe állította fel hagyományosnak mondható, meringülős, posztós padját.

Mintázáskor a vörös réteg alatti közvetlen kis kavicsos sódert is megvizsgáltuk és végül Gizmóguruval úgy döntöttünk, hogy azt is érdemes lesz hozzácsapni ahhoz az eredeti 3-4 cm-hez, így nagyjából megvolt az az 5 cm vastagság, amiből nagyjából 16-18 négyzetméternyit lapátolt/lapátoltunk össze.

Azért írtam így, mert csak 2 lapátunk volt és jómagam csak amolyan beugróként segítettem.

Ez a felhalmozott kúp, nagyjából 0,8-0,9 köbméter közötti mennyiség lehetett.

Trotor területe jóval behatároltabb volt és ő a biztosra ment, csak azt lapátolta össze, 

amiben 100% , hogy ott az arany.

Nagyjából 1,5m X 5m-es területen, kb. 3 cm vastagságú réteget,
ami 

olyan 0,23-maximum 0,3 köbméter lehetett a végén a falból is kilapátolt mennyiséggel együtt.

Amire a kupacolással és a padok első, még nem optimális beállításaival végeztünk,

 befutott az első hívás Loris26-éktól.

Rövid útbaigazítást követően néhány percen belül meg is érkeztek. 

A bemutatkozást követően rögtön bele is vágtunk a közepébe,

 a terület sajátosságait kezdtem el mutogatni és próbáltam elmagyarázni,
 hogy mi, miért van úgy, ahogy jelenleg látjuk, és miért ide jöttünk stb...stb.

Ezután szemrevételezték ők is a padokat, majd nem sokkal ezután a mintavételezést és a pan kezelésének alapjait mutattam meg, illetve próbáltam átadni neki/nekik amit eddig elsajátítottam. 

Egy kisebb Garett pan, egy Hex Pan és a két általam gyártott Wing1, és Wing2 prototípus himbálók voltak terítéken.

Eközben hívás érkezett dez1-től.
Útbaigazítás után ő is megérkezett kisfiával együtt.
Általuk egy újabb, Eastwing tállal is gazdagodott az eddigi repertoár.

Miután már mindenki-mindenkinek bemutatkozott és a padok is be lettek állítva, egy kezdő rúgást adva a mosáshoz, két-két cent jófajta házi szilvapálinkával koccintottunk Loris26, Gizmoguru és én.

A többiek az autóra hivatkozva inkább nem ittak.
Mivel mi tudtuk, hogy több órát kint leszünk, ez a mennyiség igazán nem ártott meg.
A gyümölcspárlat illatát messzire fújta a szél, így a többiek is élvezhették picit.

A mosást felváltva figyelte a tagság, hol a hagyományos, hol a modern pad mellett és kvázi „vetésforgó” szinten mindig volt valaki,
akivel meg lehetett beszélni a padon kialakult aktuális helyzetet,
illetve a pad sajátosságait, hiányosságait stb.

Gizmoguru padja, első öblítéskor:

Gizmoguru padján kipróbálásra került egy viseltes, okker sárga színű, nagy rombusz mélyedésekkel tarkított bolyhos, műszálas anyag, (szerintem régi bútorkárpit) melyet egy órán keresztül nyüstölt is és a végén megállapítottuk, hogy meglepően jól teljesített.
Összehasonlítottuk a műszálas anyagról lekerült sűrítményt az előzőekben használt kék és drapp posztókról származó sűrítménnyel és közel azonos eredményt kaptunk.

Az idő kora délutánra szelesre fordult és dez1-ék egy hatalmas tálnyi fövennyel megpakolva hazasiettek családjuk többi tagjához.
Loris26-ék kitartóan, zsibbadásig gyakorolták a mintázást közösen, majd végül az összegyűjtött szemeket egy apró üvegcsébe pipettáztam nekik,
hogy ne üres kézzel menjenek haza, ha már ennyit utaztak. J
(remélem a pipettát is eltették emlékbe)

A szél tényleg felerősödött és az ég is beborult, ami kissé vészjóslónak tűnt.

Loris26-ék is elindultak hazafelé, hogy még koraeste hazaérkezzenek.

TrotorC  lassan befejezte a mosást és már a pad letisztulásakor látogattam meg ismét.

Gyönyörűen festettek a sűrű bordás gumiszőnyegen pörgő-forgó, apró aranyszemek.

Közeli videó TrotorC padjának sűrűbordás gumijáról, az áramló víz alatt:

Mivel Gizmoguru mellett még egy jókora kupac sóder volt, ezért beálltam segíteni hozzá.

A sódert az etetőre lapátoltam és az öblítést a meringülővel ő végezte.

Ezt az utolsó, majd fél órát nagyon meghúztuk.

A padra igen sebesen áramlott az anyag, de folyamatosan figyeltük, meg sem kottyant neki.
A meglepetés akkor ért minket, mikor végeztünk, a padot átmosta vízzel és leszedtük a rostát, etetőt.
A pad elejébe ugyanis egy 15 cm-es mikrobordás gumiszőnyeget tett, amolyan posztó szorítónak. Elmondása szerint ezen a gumilemezen még soha nem maradtak meg a szemcsék.
Azonban most, hogy a végén gyorsabban dolgoztunk és a vízáramlás is valamelyest gyorsult, illetve gyorsabban követték egymást a merítések a gumibordákban megült az arany!
Nagy meglepetés volt, de ez is azt bizonyította, hogy a bordás gumiszőnyeg csak egy bizonyos vízsebesség és átfolyási mennyiség felett kezd el igazán dolgozni!

Erről a gumilapról is készült egy közeli videó:

Ezután összepakoltunk és elrendeztük a terepet, majd mivel hosszabb időre terveztük a mosást,
így a maradék időben tettem egy merész próbát a töredezett betonlapokon.
Mivel a felületükön 2cm mélységű "V" alakú, ferde rovátkák voltak,
így gondoltam egyet és kisöprögettem egy ecsettel a bennük lévő port.
Alig egy mokkáskanálnyi, ha összejött,
azonban leöblítve hatalmas mosolyra nyílt a szám,
ugyanis egy igen jó lapátpróbányi aranyszemcse lapult a tál alján!

Utolsó lépésként, még egy másik, felsőbb szakaszon is vettünk mintákat.
Sajnos a terület nem váltotta be a reményeket.
Az ottani aranymennyiség épp, hogy csak 1/10-e volt a választott terephez képest.
Pedig egy hatalmas örvény kavargott a part előtt és jókora kavicshalmot rakott az egyik oldalra.
Az örvény annyira látványos volt, hogy le is videóztam.

Végül 16:15-kor elbúcsúztunk avval, hogy biztosan nem ez volt az utolsó közös mosásunk,
hiszen jól éreztük magunkat és kedves emberekkel ismerkedtünk meg.

Remélem legközelebb még több taggal, aranyláztól fűtött érdeklődővel találkozhatunk,
 oszthatjuk meg egymással a tapasztalatunkat, tudásunkat,
vagy diskurálhatunk a lehetséges fejlesztésekről.

Addig is alacsony vízállást, jó időt, erőt egészséget az összes aranyásznak!

Amennyiben tetszett a cikk, 

kérlek segítsd a terjedését egy megosztással a G+-on, Facebook-on, 

vagy egyéb közösségi platformokon, fórumokon!

Csatlakozz közösségünkhöz a Facebook-on:

Magyar Aranymosók

BLAtti/Penge

A modern mosópad borítása

 

Gondolkodtam, hogy mi is legyen a következő téma,
bejegyzés itt a blogon,
ami érdeklődésre tarthat számot és mivel többször felmerült már a kérdés a fórumon,
miszerint a régiek által legjobbnak tartott, 

szinte elnyűhetetlen, zöld, katonai kabátból vágott csíkokon kívül van-e más alternatíva,
ezért most ezt a témát boncolgatom kicsit.
/ Lehet, hogy el is kalandozom majd...előre is bocsánat érte! :) /

Esetleg van jobb is?

A kérdésre igennel is és nemmel is válaszolhatnék.

Nem véletlenül használták azt az anyagot. 

Megfelelően sűrű szálazású, természetes
(állati szőr, mely szarupikkelyes felszínével és gubancos kinézete miatt hasznos)
alapanyagból készült posztóként az egyik legjobb csapdája ezeknek az apró, lapos, de sorjás szemcséknek.

Mivel ebből a fajta kabátból manapság már ritkán találunk, ezért kénytelen-kelletlen másik lehetőséget kell keresnünk. 

Erdélyben lehet kapni igen jó minőségű posztó anyagot hasonlóan jó tulajdonságokkal,
 mint a zöld kabátanyag,
azonban ennek színe inkább natúr, vagy barnás, a felhasznált alapanyagtól függő árnyalatban.
Festhető, tehát megfelelő mennyiség esetén a kívánt szín előállítható némi felárért.

Ezt meg tudjuk rendelni az alábbi címen, esetleg ismerőssel behozathatjuk Magyarországra.

A régebbi jelentésekben említették, hogy a gyapjú plüss a legjobb kihozatalt biztosító anyag.

Néhány százalékkal jobb a kihozatala abban az esetben, ha a hagyományos, meringülős technikával mossuk az aranyat.

Azonban tudnunk kell, hogy bármelyik alapanyagot is használjuk mindig lesz veszteségünk.
Általában a legnagyobb szemcséket veszítjük el mosás közben, melyek a padunk vége felé szoktak megakadni mutatóba, vagy már csak ott vesszük észre, mikor eltávoznak.
Megnyugodhatunk.
Arányítva ezekből van a legkevesebb a fövenyben és a leírásokból az is kiderül, hogy ezek a szemcsék általában azért látszanak nagyobbnak, mert laposabbak, így nagyobb a felületük.
A nagyobb felület miatt könnyebben mozgatja őket a víz is.

Ez olyan veszteség, amit el kell könyvelnünk, nincs mese.

Koncentráljunk minden esetben a megfogott szemcsékre.

Dolgozzunk szisztematikusan és mindig meglesz a várt eredmény!

A fentieken kívül próbáltam már polár, kordbársony anyagot, padlószőnyegből több verziót, de még mikroszálas törlőkendőt is.

Valamilyen szinten mindegyik teljesített, ha beállítottam a megfelelő dőlésszöget, illetve megadtam a kellő vízmennyiséget.

Posztós padnál ezek mellett a pad felületére is koncentrálnunk kell,
ugyanis a szemcsék beülését a jó vízelvezetés is elősegíti.
Ezért rovátkolással, esetlegesen a lemezek közti finom résekkel elősegíthetjük ezt a folyamatot.

Egyre többen vannak azonban, akik a modernebb eszközöket választják,
 és a meringetést megspórolandó,
 folyamatos vízellátású padot használnak.
Ehhez általában robbanómotoros vízszivattyú dukál.

Ezeknél a padoknál elengedhetetlen a finombeállítás mosás előtt,
de első beüzemeléskor mindenképpen.
Vannak akik ezeken a padokon is posztót használnak, talán megszokásból, talán mert szerintük jobban teljesít, vagy könnyebb a kezelhetősége.

Mivel a posztóban a szemeknek meg kell ülniük, azaz kell egy alacsonyabb vízhozamú időszak is a szemcsék megüléséhez, így azt inkább a hagyományos mosáshoz javaslom.
(Ezt hívjuk ülepítéses szérelésnek.)
Mások különböző mintázatú gátakat, illetve gumiszőnyeget használnak.
Ezek a felületek az áramlástant hívják segítségül a föveny koncentrálásához.

Alapigazság, hogy egy folyamatos vízáramú padnál sokkal több és kisebb a keletkező buborék,
amelyek csökkentik a lokális felületi feszültséget és felkapkodják az aranyszemcséket.
Ez az egyik oka, hogy létrejön az úgynevezett "vándorlás" a padon,
ami az aranyszemek lassú lefelé mozgását jelenti a pad hosszában.
Második ok, ha a vízáram egyenetlen eloszlású a pad teljes szélességét figyelembe véve,
és így kialakulnak nagyobb sodrású, és kevésbé gyors áramlású helyek a padon.

Ezért ezeket a buborékokat minimalizálni, az áramlást pedig egyenletessé kell tenni!!!

Van egy harmadik is, ez pedig a dőlésszög, amit a vízáram beállításával együtt kell beállítani, mert minden profil más-más szöget és vízhozamot kíván.

Talán a posztón kevésbé tud érvényesülni az áramlásbeli különbözőség,
hiszen sokkal könnyebben alakítható a nedves posztó a pad egyenletes felületéhez, oldalához,
így kisebbek rajta a púpok, mélyedések is.
Azonban, ha időt és energiát akarunk magunknak megspórolni, akkor mindenképpen érdemes
pld. sűrű bordás gumilemezzel borítanunk folyamatos vízellátású padunkat.
Talán ez a legolcsóbb megoldás is hosszú távon.

Miért?
Mert az így nyert sűrítmény tisztább, kevesebb utótisztítást igényel.
A posztóval ellentétben egyetlen mozdulattal szinte letisztítható és a teljes mennyiséget utókezelhetjük, majd minden különösebb tennivaló nélkül újra használhatjuk, vagy elcsomagolhatjuk,
míg a posztót szépen kiterítve száradni hagyjuk, majd a szárítás után a porzót újra kirázzuk belőle,
de teljesen soha nem tisztíthatjuk ki, így idővel, ha már elhasználódott,
akkor érdemes elégetni és az így nyert hamuból is kimosni az aranyat.

Ok, de hogyan legyen a borítás egyenletes?
Mindenképpen a padnak kell alapvetően stabilnak, merevnek, egyenesnek lennie a teljes hosszt,
 és szélességet is figyelembe véve.
Ne legyen se domború, se homorú, ha hosszában ránézünk!
A gumilemezeket pontosan vágjuk a padunk befogadó méretére.
Nem hagyunk rá, mint a posztónál, nem hajtjuk fel az oldalát!!!
Precíz kivitel, fél siker! :)
A lemezeket hasonlóan a posztóhoz itt is fedésben használjuk és alulról felfelé pakoljuk a padra.
(Néhol látni összeragasztott gumilemezeket is, ennek kezelése kissé macerásabb,
de áramlástechnikailag egy még finomabb megoldás.)

Tisztításkor értelemszerűen a felsőt vesszük le először.
Amennyiben meg tudjuk oldani a pad készítésekor, akkor a gumilemez vastagságával (általában 3mm)
lépcsőzetesen magasabbra helyezzük el az egyes rétegeket.
Evvel felesleges dudorokat kerülhetünk el, azonban kialakításuk nehézkes.
Megfelelő kialakításnál a lapok rögzítésével nem kell külön foglalkozni, azonban érdemes a friss gumiknál a kunkorodó széleknél vékony terelőlemezekkel lefogatni,
 az oldalfalhoz rögzítve nagyobb csipeszekkel.
Mivel a terelőlemez az oldalfal síkjából nem lóg ki, így az áramlási képletet nem befolyásolja.

Apropó friss gumilemezek...
Minden új "szerzeményt" be kell avatni!
Ez precíz zsírtalanítást és a lehetőség szerinti mattítást, azaz a felület érdesítését jelenti.
A folyékony mosogatószer és jó adag súrolópor tökéletes elegy a munkához,
amit egy sűrű, kemény sörtéjű körömkefével a legjobb kivitelezni.
A rovátkákkal párhuzamosan szépen fel kell súrolnunk a teljes gumifelületet, majd öblíteni és szárítani.
A padra helyezéskor és a padra jutó víz beállításakor minden rovátkát buborékmentesíteni kell!
Ezt kézzel, vagy egy erre rendszeresített kefével végezhetjük el.

A legkritikusabb rész minden padnál a rosta alatti terület, illetve ha a rosta alatt egy ferde megvezető lemezt használunk a rostált anyag/víz elegyünk padra engedéséhez, akkor annak a padra csatlakozása, illetve az ez alatti gumiszőnyeg kialakítása.
A legfontosabb szempont, hogy itt már ne keletkezhessen több buborék,
illetve az anyagunk a lehető legegyenletesebben terüljön szét a pad teljes szélességében úgy,
 hogy ne akadályozza sehol sem az áramlást.
Alapesetben ezen a részen sima gumit, vagy fémlemezt szoktak használni,
kvázi az amerikai highbanker-ekhez is használt sleek plate megfelelője.
Azoknál erre érkezik meg a rostáról az anyag közvetlenül és a csapdák,
gátak csak ezt követően vannak elhelyezve.
Ez a szakasz elősegíti a fajsúly szerinti rendeződést ha elég hosszú,
azonban, ha az ejtőrostánk alatt közvetlenül egy megvezető lemez van,
ami a pad legelején engedi csak fel az anyagot,
(tehát nem zubog a rostáról erre a részre közvetlenül minden)
akkor ez a rész rövidíthető, vagy akár teljes egészében el is hagyható.
Ezeknél a modern aranymosó padoknál is érvényes, hogy a pad hosszának első negyedében, harmadában lesz a lerakódó arany 90%-a, ha a beállítások jók.
Ezt néhány lapátnyi föveny után le tudjuk ellenőrizni, mivel ezek a gumilemezek szinte teljesen feltisztulnak idővel és szinte csak az aranyszemek maradnak meg rajtuk, ezért igen látványos a dolog.

Más profilú gumilemezek (pld. trapéz, V, négyszögletes) is használhatóak, azonban ne felejtsük el,
hogy a magasabb profilú pld. LADA lábtörlő lemezek nagyobb vízhozamnál dolgoznak jobban, vagy azonos vízhozam mellett valamivel nagyobb dőlésszögnél.

Talán a gumilemezes borítás és a szivattyú az , 
ami az évek hosszú során ténylegesen változást hozott a dunai aranymosás tekintetében. 

A nagyobb és egyenletesebb vízhozamtól az ember nagyobb termelékenységet is vár,
ami magával hozza, hogy időegység alatt több aranyat tud kitermelni.
A mai mosók többsége a vizet szivattyúzza, így rengeteg izommunkát spórol meg.
Azonban mivel a pad gyorsabban tisztul, így gyorsabban is kell pakolni rá a fövenyt, ami még mindig nem kis fizikai munka.
Egy jól beállított paddal,
egy mosó
körülbelül 1 köbméter sűrű anyagot 3 óra alatt át tud mosni,
ami legrosszabb esetben is 1,5-2T/h megmozgatását jelenti átlagosan!!!
Láttam ennél gyorsabb munkát is, de lassabbat is, ezért egy köztes adatot írtam le.
Nem ennyit lapátolunk azonban összesen, ennek több, mint a dupláját,
mivel ezt fel is kupacoljuk egyszer ugye,
 és a végén szét is hintjük az átmosott kavicsot a terepen jó esetben.
Természetesen a kiszállás, terepszemle, padállítás, kupacolás stb. a fent említett időbe nincsen beleszámítva.

A gyorsabb munkának azonban ára is van.
Ezen gumifedésű padok kihozatala a régi padok által "törzskönyvezettnél" alacsonyabb,
(Posztós padok átlagosan 90-96%, gumis padok beállítástól függően dolgozhatnak 80-90%)
azonban a termelékenységnek köszönhetően, valamint a későbbi rövidebb tisztítási folyamat miatt mégis kényelmesebb, praktikusabb, így ezt a verziót érdemes használni a magyarországi vizeken leginkább.
A jelenlegi szerkezeti anyagok, mint pld. az üregkamrás polikarbonát és alumínium szerkezeti elemek lehetővé teszik, hogy kompakt, könnyű és gyorsan felállítható padokat alkossunk házilag.
Természetesen mindenki azt épít, amit tud és amilyen alapanyagokhoz hozzá tud jutni ingyen,
vagy olcsón.

"A szivattyú is elég combos, autó úgyis kell, hogy terepre menjek, minek a könnyű pad?"
Ez is egy hozzáállás, ám ha valakinek több 100 métert is kell gyalogolnia egy-egy jó helyért,
akkor nem biztos, hogy a masszív felépítésű pad a kifizetődő.

Mindenkinek jó padépítést és aranyászást kívánok!

Aranyász térképek

 

Talán ez az egyetlen precíz, hiteles, és a legrészletesebb folyami aranyász térkép, 

amit N. László Endre osztott meg egyik írásában. 

A rajta található pontok mindegyike egy-egy helyet jelöl a folyók mentén, 

ahol egykor (20-25 éve még biztosan) aranyat mostak. 

Megpróbáltam a rajzot kicsit feljavítani, de eléggé vékony és elmosódott vonalakkal kellett dolgozni,

 ezért minden részlet nem vehető ki, de az tisztán látszik, 

hogy az egykori "nagy"magyarországi szakaszon igen jelentős volt az aranymosásra alkalmas föveny.

Egy másik fennmaradt rajz pedig a Kézdi László által látogatott, és megjelölt helyeket őrzi:

Erdély és a felső-Tisza vidéke:

Egy kis "update"

Ezúton megosztom veletek az elmúlt több, mint 10 évem dunai helyszíneit, 

melyeket tüzetesebben is sikerült megvizsgálnom.

Főoldal

 

Mi vár rád ezen az oldalon?

Alapvető dolgok, melyekkel érdemes tisztában lenned

mielőtt még akár csak egyetlen szemcsényi aranyat is szeretnél magadénak tudni. 

Alapvető ismeretek, amelyeket így összegyűjtve, rendszerezve, letisztázva 

sehol máshol nem fogsz megtalálni magyarul a világhálón.

Természetesen egyéni szemszögből, 

tegező hangnemben, 

saját magam, 

barátaim, 

ismerőseim tapasztalatain keresztül fogom bemutatni az alapvető fogásokat, 

az elégséges és a szerintem szükséges felszereléseket, 

azok otthoni legyártásának lehetőségeit, 

illetve egyéb, itthon még nem ismert, kevésbé használt, vagy csak egyedileg fejlesztett megoldásokat.

Bízom benne, 

hogy megtalálod a lehetőségeidhez mérten legjobb, 

legegyszerűbb, 

vagy éppen a leghatékonyabb megoldást, 

melyben hosszú ideig örömödet fogod lelni, 
s jutalmad 
szemmel látható és kézzelfogható lesz!

Élményeidet oszd meg velünk, a közösség fórumán:
FÓRUM
és csatlakozz FACEBOOK csoportunkhoz!

Kellemes időtöltést kívánok!

Penge

(Az oldal folyamatos bővítés alatt van!)

Bóraxos salaktalanítás

 

A Bórax, vagy másik nevén Nátrium-borát egy puha, fehér kristályos formában előforduló anyag.

Toxikológiai szempontból az ártalmas kategóriába esik. Míg a konyhasóból pld.: 4g/testsúlykilogramm halálos, addig a Bóraxból 0,5-1 g ugyanez a dózis testsúlykilogrammonként.

Toxikológiai alapvető ismereteiteket itt bővíthetitek. Egyéb érdekes infók a Bóraxról itt.

Belátható, hogy igen sokat kellene lenyelnünk belőle, hogy bármi bajunk essen.

De, hát a sót sem esszük marokszám, tehát a félelmeket evvel sutba is dobhatjuk. 

Evvel együtt sose hagyjuk felirat nélküli zacskóban, dobozban és gyermekek elől elzárandó!

Alkalmazását tekintve, felhasználási köre sokrétű. Használják a mosószerektől a kozmetikai szerekig, 

 élelmiszeripari adalékként, üveg- és kerámiaiparban, vagy akár a DNS izolálásánál a biokémiában.

Nekünk a legfontosabb, hogy a fémek olvadékos tisztításában is kitűnően közreműködik.

A felesleget salakba viszi, a fém-oxidokat megköti így kiégethetővé válnak.

El is jutottunk oda, hogy az aranyhoz is tökéletesen lehet használni.

Növeli az arany kihozatalt! ( a fizikai elválasztásokhoz képest) 

A szabad szemmel már nem látható aranyszemcséket is kinyerhetjük vele, hasonlóan a higannyal történő amalgámozással, azonban nem jutnak a levegőbe nehézfém gőzök.

Hogyan használjuk?

Nagyon egyszerűen!

Csak a Bórax por kell hozzá, a magnetittől és egyéb felesleges dolgoktól már fizikailag megtisztított aranyszemeket tartalmazó sűrítmény, valamint legalább 1200 Celsius fokos hőmérséklet.

A hőmérséklet fokozására faszenet is tegyünk az olvasztó tégelybe, illetve köré.

A procedúra egyszerű, egy nagyobb égetőkályhába, vagy egy rönkfákból rakott és leégett tűz maradékába tegyünk egy máz nélküli agyag, vagy kerámiatálkát, ezt hintsük be Bóraxszal és rakjuk körbe az izzó faszénnel.

Levegő fújtatással emeljük a hőmérsékletet.

A Bórax megolvadása után tegyük a tégelybe egy műanyag zacskóban az összegyűjtött sűrítményt, 

amit a nedves porzó mennyiségével megegyező mennyiségű Bóraxszal előzőleg elkevertünk.

Ezután már csak az olvasztás marad.

A hőmérsékletet tovább emeljük és jól kiizzítjuk a tálkánk tartalmát.

A folyamat 5-10 percet vesz igénybe, nem többet.

A tálkánkban olvadt Bórax és a tiszta (lelőhelytől függően kb. 900-950 ezrelékes) arany fog csak maradni.

Az izzó aranyat hagyjuk lehűlni, s egy fogóval vízbe téve a felesleges Bóraxot oldjuk le róla.

Mosolyogjunk!
:)

Mintázás, lapátpróba, aranynézés

 

Először is azt kell tisztáznunk, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak.

Mintázás: Egy adott terület, partszakasz módszeres feltérképezését jelenti az aranyszemek számát illetően.

Lapátpróba, aranynézés: Régebben a mintázás során vett próbaföveny letisztázását égetett felületű falapáttal végezték. Ez volt a lapátpróba, melynek végkifejlete volt az aranyszemek számolása.

Az aranynézés evvel szoros összefüggésben az aranyszemek felismerését, 

illetve ennek a tudásnak az elsajátítását jelenti. 

Ehhez nem elég otthon ülve elméletben megtanulni a fogásokat, nézni az aranyszemekről elérhető képeket, mert a terepen az első "tálazás" után felkiált az ilyen kezdő,
ha csillogó, a vízzel könnyen sodródó szemeket talál.
Aztán neki is keseredik, mikor rájön., vagy felvilágosítjuk, hogy csak csillám.

Nos, hogyan is kezdjünk neki, ha tényleg komolyan gondoljuk az aranymosást?

Kinézzük a területet az eddig tanultak alapján:

A föveny színéből, a terület lejtésszögéből, 

a partvonal elhelyezkedéséből már látjuk, hogy jó lehet a hely. 

Mit tegyünk? 

Fogjuk a lapátunkat, vagy aranymosó tálunkat és a meredek, legfelső partfal tövéből vegyünk mintát, széreljük ki és számoljuk meg a szemeket, majd jegyezzük le.

Ezután kövessük a visszavonult víz útját lefelé és legalább 2 méterenként, (de jobb, ha sűrűbben) ismételjük meg a procedúrát. Minimálisan a visszavonuló víz által hátrahagyott "övek" mentén.

(Én méterenként szoktam, főleg a nagyon lapos területeken, mert a víz visszavonulásával nagyobb területről tűnik el a szérelő hullám, így akadhatnak értéktelen sávok is!)

Minden esetben jegyezzük fel az eredményeket, és ismételjük a parton hosszában legalább 5, 

legfeljebb 10 méterenként. 

Erre azért van szükség, mert a part körvonala elég változékony, míg az egyik helyen dúsulás van egy kiálló föveny halmon, a másik oldalán lehet semmi értékelhető nem lesz. 

Általánosságban elmondható, hogy 20 négyzetméterről kupacoljuk az anyagot 5 cm rétegvastagságban, ami 1 köbméternek felel meg. 

Amennyiben a réteg vékonyabb, vastagabb, természetesen változhatnak a számok!

Ez, széles partot figyelembe véve lehet akár 3 méter felfelé, és majd 7 méter széles, vagy ha úgy ítéljük meg, akár 5 méter felfelé és 4 méter széles terület. 

Ehhez viszont tudnunk kell a területünk eloszlását.

Ezért kell mintázni!!!

Tudom, most sokan legyintenek, hogy ahol találunk, és fekete a föveny, 

ott a csíkot követve ugyanúgy találni fogunk aranyat. 

Ez igaz, vagy igaz lehet, de nem csak azt a csíkot szántjuk fel! 

Ki akar több 10 méterről kupacolni sok tonnányi anyagot? 

Nem beszélve arról, hogy magasabb vízállásnál is szeretnénk űzni a mesterséget,
 akkor tisztában kell lennünk a hely adottságaival,
hogy vissza tudunk-e menni később is például.

Aki megspórolja az elején ezt a hosszadalmas munkát, annak csak adhoc módon lesz szerencséje,

 és sosem lehet biztos benne, hogy mennyi aranyat fog hazavinni akkor sem, ha a területet jól ismeri.

Ha lesz egy ilyen saját térképünk az adott partszakaszról, akkor biztosak lehetünk benne, 

hogy amennyiben az aranyász etikettben leírt módon hagyjuk a terepet, akkor következő áradáskor a folyó "termővé" teszi nekünk a "felszántott" parcelláinkat. 

Azaz megműveltük a partot.

Nem mellesleg, ha fiaink is hódolnának ennek a szakmának, akkor kész, titkos információkkal láthatjuk el a későbbiekben! :)

A nagy Amerikanizálódás útjára léptünk mi is, főleg mióta az aranyász mesterség kihalni látszott a századvégen kis hazánkban és a környező, elcsatolt területeken.

Az internet adta lehetőségeket kihasználva a különböző gyártók, feltalálók elhalmozták az embereket a jó, vagy kevésbé jó aranyász kellékekkel, 

köztük az aranymosó tállal, tányérral, vagy ahogyan odaát nevezik PAN-nel. 

Ezek szépen be is gyűrűztek kis hazánkba és ma már mindenki ilyen tálakat kíván magának vásárolni a dunai, drávai, tiszai aranyászáshoz.

El sem tudják képzelni másképp a kezdeteket, holott a régiek nagyon is jól tudták, 

hogy folyóink aranyához valami egyszerűbb, és gyorsabb eszköz kell, 

ami alkalmasabb a néhány 10- néhány 100 mikron méretű aranylemezkékhez. 

Igaz, hogy ezeket mindig maguk készítették el, vagy fafaragó mestert kértek meg az elkészítésükre, azonban mind a mai napig az alábbi képen jobb felső sarokban látható tál 

(vagy valami nagyon hasonló) az, 

ami a leggyorsabban és a legmegbízhatóbban használható.

Persze rengeteg gyakorlás után.

Ezen megint sokan fennakadhatnak majd, de amikor a HEX GOLD PAN-t összevetettem

egy saját készítésű, a régi (jobb felső) fatálra hasonlító, bár attól görbületében eltérő tállal, akkor meglepetésemre fele annyi idő alatt, teljesen tisztára(!)mostam a mintámat.

Ez azért is meglepő volt, mert a HEX PAN-t igen sokszor használtam már és a kezemben van a használata, míg evvel a saját készítésűvel csak ismerkedtem, és a tulajdonságait próbálgattam.

Szóval én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy mindenki csináljon szérkét a saját kezére és próbálja ki!

(Kicsit elkalandoztam, de ez is a blog írásának lényege, szépsége, hogy írás közben jutnak az ember eszébe a dolgok.)

A hagyományos lapátpróba kivitelezéséhez, ha valaki még szeretné alkalmazni ezt a módszert, akkor a következő lépéseket érdemes követnie:

1. vegyünk egy fél lapátnyi fövenyt a lapátra. (javaslom, hogy kb. egy litert, mert így biztosabban tudunk majd számolgatni)

2. merítsük lassú folyású vízbe óvatosan, folyásiránynak háttal, hogy a buborékok eltávozhassanak, és jól átázzon a mintánk.

3. apró előre-hátra mozgatással rázzuk síkban a lapátunkat, hogy az anyag neheze leülepedhessen

4. a szétterülő és könnyebb részeket, a rázást abbahagyva(!) csak a vizet óvatosan mozgatva öblíthetjük le óvatosan a felszínről.

5. ismételjük a rázást, és az öblítést, mindvégig síkban tartva a lapátot, néha a nyél végét ritmikusan megütögetve, míg a legvégső fekete anyagot nem látjuk, és az aranyat.

6. a lapátot előre felé nagyon enyhén megdöntve tartsuk és óvatosan, lassan merítsük a vízbe, majd lassan emeljük ki. Vízszintesbe állítva ütögessük a nyél végét, hogy az aranyszemek feljebb kússzanak, majd ismételjük az enyhébb öblítést. Evvel a víz a lapátról lassanként lesodorja a fekete szemcséket is

 A felületi egyenetlenségekben megkapaszkodva visszamarad a tiszta arany

7. számoljuk meg a szemeket, és gyűjtsük be.

Tállal történő mintázáshoz a videótárban lesznek segédletek, de egy alapvető leírást itt is közzéteszek.

A kezdő lépések 1-2. a lapátpróbához hasonlatosak, de a tál alakjától, gátjai nagyságától, kiképzésétől függnek a tisztítás további lépései.

Általában a gátak a tőlünk távolabb eső részen kell legyenek.

Kerek alapú tálra vonatkoznak a továbbiak.

3. a tálat síkban körbe-körbe, majd oldalirányba rázzuk, így ülepítsük a fövenyt.

4. hagyjuk visszatömörödni az anyagot, és az átlátszatlan zagyot öntsük le a tálból a gátakon keresztül.

5. merítsünk új vizet a gátak felől, és rázzuk a tálat a 3. lépésben leírtaknak megfelelően, majd ismét hagyjuk ülepedni, és öntsük le a könnyű részeket. Nagyobb kavicsokat kézzel szedjük, sodorjuk ki a tálból.

6. döntsük meg a tálat enyhén, és mozgassuk oldalirányban, rázzuk a legmélyebb pont felé az anyagot

7. pillanatnyi ülepedést követően egy nagyobb dőlésszög mellett a félkörívben rakódott, a tál széléhez közelebb eső felét öblítsük úgy, hogy a tálat függőlegesen lemerítjük a víz alá, majd felemeljük. Más mozgást nem végzünk vele!

8. öblítés után visszadöntve a tálat rázzuk oldalirányban, és ülepítjük, majd ismét magasabb dőlésszöget adva a tálnak, csak merítve mossuk a kialakult félkörív tál széléhez közelebb eső felét.

9. mindezt addig folytatjuk, míg csak éppen hogy egy fél diónyi sötét anyag marad a tálban.

10. a teljes mennyiséget a tál sarokvonalába rázzuk, ütögetjük ezt az anyagot

11. leöntjük róla a víz nagy részét, csak annyit hagyunk a tálban, hogy éppen ellepje a teljes kerek felületet.

12. a tálat ezután körbe-körbe döntögetve, a vizet ritmikus, öblítő forgásra bírjuk és mossuk vele az összeütögetett anyagot körről-körre. Nem folyamatos kőrözést végzünk, hanem ritmikusan egyet-egyet.

13. a szemeknek sodródniuk kell a vízzel és a leglomhább, leglassabb anyagként az aranynak kell maradnia a sarokrésznél a forgatásnak ellenkező irányban a megnyúlt ásványcsík mögött, utoljára.

(van, hogy a tálat megdöntve, egyik irányból ütögetnünk kell, hogy a vízzel együtt megkezdődjön az elválasztódás egy-egy sűrűbb anyag esetén)

14. a megtisztított aranyat számoljuk, és gyűjtsük be.

Az aranynézést elég nehéz definiálni írásban.

 Ami biztos, hogy az utolsó szemcsék, amiket a tálban meglátunk és minden irányból csillogó, 

sárga apró szemek, melyek a legnehezebben mozdulnak, vagy éppen állnak a lapátban, tálban

azok az aranyszemcsék.

Aranymosó etikett, avagy hogyan viselkedjünk terepmunka közben

 

Sziasztok!

Ezt a bejegyzést a múlt hét tapasztalatai íratták velem.

Terepszemle, mintavételezés és néhány órás aranymosás volt a cél a Duna, 

Budapest déli felére eső szakaszán. 

Csatlakoztam TrotorC-hez egy hajnali kiruccanás idejére, hogy végre személyesen is megismerkedjünk.

Itt találkoztam egy jelenséggel, amit a mai napig nehezen emésztek meg.

Mégpedig avval, hogy valaki, aki valószínűleg aranymosásra adta a fejét, 

egy hatalmas gödröt ásott a parton, majd a kiásott anyagot átmosta és úgy ahogy volt, otthagyta!!!

Nagyon kérlek titeket, ha már egy természet adta  kincs miatt mentek ki a partra, akkor legalább arra legyen gondotok, hogy a használatba vett szakaszt elrendezzétek!

Erre több okból is szükség van.

A hatalmas gödör balesetveszélyes, a halomban hagyott kavicsokat egy kisebb vízszintemelkedés nem teríti el magától, azt csak nagyobb árvíz esetén teszi meg és még úgy sem mindig.

Nem beszélve arról, hogy a gödör két dologról is árulkodik.

Az egyik, hogy aki ott mosott aranyat, az nem igazán volt tisztában, 

hogy hogyan is mossuk az aranyat itthoni folyóinkban, 

a másik, hogy nem a "természet gyermeke" és a "hasznán" kívül semmit nem vett figyelembe.

Ugyanis egy ilyen helyre nem igazán mehet vissza később aranyászni, hacsak nem arra számít, hogy a gödrödben több aranyszemcse lesz, mint eddig.

/A gödör mintázása után bátran mondhatom, hogy onnan túl sok aranyat nem vitt haza az illető!/

Az átmosott kavicsot a felszedett föveny helyére visszaterítve, 

az a néhány négyzetméternyi terület a következő áradáskor természetes aranycsapdaként fog funkcionálni, hiszen a kavicsok közti hézagból már sehova nem fog mozdulni az egyszer oda bejutott arany!

Indiánok építettek az erre alkalmas folyókon ilyen fajta aranycsapdákat, 

mégpedig úgy, 

hogy a lankásabb esésű vízben "lekövezték" a folyómedret élükre állított, nagyobb kavicsokkal, 

(hasonlóan a térkövezőkhöz, akik az utcákat rakják ki bazalt kockákkal.)

Később ezen területről összegyűjtötték a dúsított hordalékot és ezt mosták át az arany reményében.

Íme a kép, amin a gödör és az átmosott kavics díszeleg:

A fent leírt aranygyűjtő technika működik, magam is próbáltam a skóciai vizekben.

Valószínűleg itthon is működik, 

( máskülönben hogyan élnének meg a partból az aranymosók, ahol a partot folyamatosan mossák) 

így megéri jó munkát végezni és visszaterítve, rendezetten elhagyni a terepet, főleg, 

ha oda a későbbiekben még vissza szeretnénk térni.

A "bevizsgált", mintázott és jónak minősített partszakaszt módszeresen és csak a megfelelő mélységig szedjük fel és kupacoljuk a mosópadunknak kiszemelt helyhez közel.

Általában a magasabban fekvő fejrészhez közel, hogy hatékonyan és a lehető legkevesebb energiabefektetéssel dolgozhassunk.

A módszeres part felszedés úgy néz ki, hogy a víz vonalától felfelé, a mintázás eredményeinek figyelembe vételével, mondjuk 5 cm vastagságú réteget kezdünk el kupacolni, nagyjából 5m hosszan felfelé.

Ezután visszamegyünk a vízhez és folytatjuk a sormintát egészen 4 m szélességig.

Ebben az esetben egy gyors számolással ki is kalkulálhatjuk, 

hogy 5 m x 4 m x 0,05 m az kereken 1 m3 fövenyt jelent.

Ha jól mintáztunk, akkor ebben az anyagmennyiségben meglesz a munkánk gyümölcseként áhított mennyiségű és minőségű aranyszemcse.

Mosás közben, míg tisztul a pad van idő visszateríteni az átmosott kavicsokat:

Itt látható a még felszedett állapotban lévő másik oldal:

És végül a terep elhagyása előtt:

Amit még érdemes megejteni a környék bejárásakor, 

hogy a helyi horgászokkal kommunikálunk egy kicsit.

Nem feltétlenül a kapásról, hanem mondjuk az érintett partszakasz látogatottságáról,

 láttak-e már erre mosni másokat, 

illetve arról, hogy amennyiben motoros szivattyút használunk, annak zajával nem zavarjuk-e őket.

A lehetőségekhez mérten azért egy tőlük távolabb eső partot "műveljünk" meg.

Ez a hosszú távú, konfliktusmentes "együttélés" titka.

Aranyászok egymás között általában jól elvannak, azonban legyünk tekintettel a másik igényeire, beidegződéseire főleg, ha "külsősként", vagy újoncként csatlakozunk hozzájuk.

Általában egyedül, vagy párban végezzük a munkát és így az idők folyamán megszokottá válnak mozdulatok, fogások, melyek végrehajtási sorrendje is fontos lehet, akár a mosás szempontjából, akár az adott aranymosó rutinszerű munkájából adódóan.

Figyeljünk és inkább kérdezzünk, mielőtt jó szándékból, segítségnyújtásnak szánt dolgot cselekszünk.

A tanuló órákat meghálálhatjuk annyival, hogy a megkezdett kupacolást -ügyelve a rétegekre- folytatjuk, hogy addig a padot beállíthassa a "tanárunk", vagy a bemutatott mintavételezési fogásokat gyakorolva, végigmintázzuk az adott szakaszt a víztől a meredekebb partfalig 1-2 méterenként legalább.

A mintázási tapasztalatszerzésen kívül ez jó lehetőség megismerni a part minőségét, rétegződését, megfigyelni a régebbi lerakódások, dúsulások vastagságát, nem utolsó sorban evvel segítünk a vezetőnknek is, hiszen a későbbiekben magasabb vízállás esetén is tudni fogja melyek az aranyban dúsabb részek.

(Ez csak ismeretlen helyre igaz, mert aki már többször visszamegy egy adott szakaszra, azért előtte feltérképezte az arany dúsulásokat, ha jól végezte a dolgát)

Ezen kívül segíthetünk a kirostált anyag végső szétterítésében, a lelőhely rendezésében is.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, 

de amint lesz további dolog, majd kiegészítem ezt a fejezetet.